·         Kaled Szaid az egyiptomi lázadás szimbóluma. A 28 éves fiatalembert 2010. június 6-án halálra verték. Szaid halála az egyiptomi rendőri brutalitás szimbóluma lett

·         Az esetet követő pénteken jelentős, a Facebookon szerveződött (eredetileg a tragikusan elhunyt fiú haláláról megemlékező) tömeg vonult az utcára Egyiptomban, Hoszni Mubarak elnök távozását követelve.

·         Legalább 95 ember meghalt, a rendőrök állítólag gumilövedékekkel támadtak a tömegre (BBC források szerint.

·         Kijárási tilalmat rendeltek el, a 400 ezres katonaságot mozgósítják. A tartalékosok és gárdisták ugrásra készen várják a diktátor parancsait

·         Mubarak a tüntetéseket követő péntek késő este tévébeszédet mondott, és menesztette a kormánya 7 tagját.

Az Egyesült Államok Egyiptom legfőbb külső támogatója. Az Államok Afganisztán, Irak és Izrael után Egyiptom számára a negyedik legjelentősebb anyagi támogatást nyújtják a „béke és terrorizmus elleni harc jegyében”. A hadügyi fejlesztésekre évi 1,3 milliárd dollárt utal az amerikai kormány. A tüntetésekről készült felvételeken az egyiptomi rendőrség amerikai gyártmányú könnygázgránátjaival oszlatja a tömeget, és a vérontásra kész hadsereg is amerikai fegyverekkel avatkozott volna be. Az Amerikai Egyesült Államok és Egyiptom kapcsolatai a Szadat elnökség alatt épültek ki, miután Szadat elnök szakított a szovjet vezetéssel, s hazaküldte moszkvai tanácsadóit. A szovjet-afgán háború alatt a CIA felvásárolta Egyiptom szovjet fegyverkészleteit, és felszerelte azokkal a későbbiekben World Trade Center elleni terrortámadás révén hírhedté vált Osama Bin Ladent és afganisztáni mudzsahedeket.

http://blog.hu/rsc/js/100802/fckeditor/editor/images/spacer.gif

Egyiptom politikai elitje a nyilvánvaló jogsértések ellenére eddig szankcionálástól mentesen tengette életét, mivel fontos stratégiai pont az Egyesült Államok és Izrael számára a közel-keleti konfliktusokban az észak-afrikai arab ország. Ezért sem különös az amerikai kormányzat enyhe 56-ból ismert „támogatunk minden demokratikus kezdeményezést” „buzdítása” az egyiptomi történésekre reflektálva. Mubarak a tüntetés hetének péntek éjjeli beszéde után csak annyi volt Barack Obama reakciója, hogy a rezsimet és a tüntetőket is békességre szólította. Mubarak bukása után nehezen jósolható meg, hogy ki kerülne hatalomra. A legszervezettebb egyiptomi ellenzéki mozgalom az al-Kaida ideológiai alapjait is lefektető Muzulmán Testvériség vagy a tüntetéseken megerősödött Forradalmi Fiatalok Koalíciója.

Ha van ország, amely egyértelműen a „béke” fenntartásában érdekelt, az Izrael. Egyiptom volt az első arab ország, amivel Izrael formálisan is rendezte a viszonyát. 1979-ben Camp Davidben kötött békét az arab világgal szemben álló Izrael. Izrael Egyiptom mellett Jordániával kötött béke-megállapodást az arab világban, így Mubarak bukásával és az iszlámisták esetleges hatalomátvételével legfőbb arab partnerét veszíthetné el. Egyiptom stabilitása stratégiai fontosságú a zsidó államnak, mivel a Hamasz központja, a Gázai övezet Egyiptommal határos, azaz Egyiptom az egyedüli utánpótlási útvonala. Ennek az útvonalnak a hozzávetőleges ellenőrzését Izrael egyedül, egy vele szemben legalább semleges egyiptomi kormánytól várhatja.

Az egyiptomi ellenzéket Mubarak rezsimje felszámolta. A polgári ellenzék vezetője a Nobel-békedíjas Mohamed el-Baradei, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség húsz évig Bécsben élő volt elnöke. Az egyetlen létező ellenzéki politikai mozgalmat, az iszlámista Muzulmán Testvériséget pedig a „terror elleni háború” keretében számolták fel.

A Testvériség késve csatlakozott a tüntetéssorozathoz. Az al-Kaida és a többi dzsihádista terrorszervezet mind a Testvériség ideológiájából merített ihletet. A szervezet egyiptomi politikai szárnya visszafogott. A Testvériség 2005-ben elindulhatott az egyiptomi választásokon, és parlamenti mandátumokat is szerzett. Bár több elemző is vizionálta, hogy a nyilvánosságot iszlámista ideológia terjesztésére fogja használni, de az amerikai politikát kiszolgáló „főállású rettegők” tévedtek, a parlamenti tevékenysége során az ország demokratizálására helyezte a hangsúlyt. A parlamentben együttműködnek a polgári és liberális ellenzékkel, az uralkodópárt reformista szárnyával is. A lakosság 94%-a szunnita muszlim, 6% kopt-keresztény, így nevetséges  a síita radikálisokkal való ijesztgetés. A szervezetben egyre befolyásosabb az online frakció, akik a vallási alapú szexizmussal és az idegenellenes politikával szemben helyezkednek el...

 

A Mubarak elnök állandó támogatója, az USA mindenkori kormánya a „közel-keleti egység” fenntartásáért cserébe, egyedüli arab államként ismerte el az Egyiptomot alkotó arab lakosság testvérnépét, a palesztinokat érintő holokausztot végrehajtó Izraelt.

Ez már alapot ad arra, hogy megkérdőjelezzük az egyiptomi forradalom önállóságát.

Az egyiptomi folyamatokhoz hasonló tüntetések (a tunéziai kormányválsághoz hasonlatosan) kezdődtek több arab országban is, mint Algéria, Líbia, Bahrein vagy a koldusszegény Jemen. Ezen események kísértetesen hasonlítanak a „béketábor” szétesésére, a vasfüggöny lebomlására. Meglepő, hogy az arab világ „legvidámabb barakkja”, Szaúd-Arábia biztosan elhatárolódik a demokratizálódástól, mivel a tömegek az olaj biznisz morzsáiból busásan élnek, így nem tartják szükségesnek a politikai szuverenitást. Lehetséges, hogy jól összehangolt politikai támadásról lehet szó. Amennyiben bebizonyosodik a politikai változások manipulált jellege, a „forradalmi” jelleg a később kialakuló rendszerek tekintetében egyértelmű választ ad a felbujtók céljának (akárcsak a Hugo Chavéz kormány elleni 2006-os támadás, ahol a hadsereg ellenkormánya azonnal az olajexport 10%-át „önként” adta át az USA-nak).

Az egyiptomi hadsereg októberben adja át az ország irányítását a megválasztott polgári hatalomnak - jelentette be közleményében az egyiptomi hadsereg legfelső tanácsa.

A Forradalmi Fiatalok Koalíciója nevű szervezet tagja, Zijád el-Elájli közölte, hogy a szervezet 17 képviselője tárgyalt a katonai tanács három tagjával, s ők azt mondták, hogy március 19-én rendezik meg az alkotmánymódosításról szóló népszavazást, júniusban parlamenti választások lesznek. Választásokat követő hat héttel később az elnökválasztást is megtartják. A katonai vezetés egyelőre nem tett hivatalos bejelentést, de egy erő mítoszát tisztelő kultúra esetében a kétség hangjai nem az alapot nélkülöző „rémüldözők szavai”. 

Zijád el-Elájli szerint ezek a határidők tükrözik a hadsereg hatalomátadási szándékát. Az egyiptomi katonai vezetők már két nappal Hoszni Mubarak államfő lemondása után, február 13-án közölték, hogy hat hónapig kívánják irányítani az országot, s átadják a hatalmat az alkotmány módosítását követő parlamenti - és elnökválasztás után. Amióta Egyiptom köztársaság (1953 óta), minden elnöke katona volt. A korábbi rezsim védvára, a hadsereg, és az ellenzék elitjének alkotmánya, a demokratikus elkötelezettség „megkérdőjelezhetetlen”, akár a 1949. évi XX-as törvény 89’-es paktummódosításai Magyarországon. Az egyiptomi katonai vezetés egy bizottságot hozott létre az alkotmánymódosítások kidolgozására. Az alaptörvényben négy évre és legfeljebb két ciklusra korlátoznák a mindenkori köztársasági elnök hivatali idejét.

Érdemes lenne Egyiptom választásra jogosult állampolgárait megkérdezni, hogy kívánják-e az észak-atlanti exportdemokráciát? Milyen rendszerben kívánnak élni? Mit látnak Egyiptom számára célravezető megoldásnak?

A bejegyzés trackback címe:

https://lelkifirka.blog.hu/api/trackback/id/tr902725237

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Ács József - FORRADALMÁROK 2011.03.16. 09:23:37

CSOPORTKÉPEKMi mindenre alkalmas az egyistenhitek teológiája! A modern ember megborzong és felismeri az internetben Isten három fő attribútumát. Mindentudó, mindenható, mindenütt jelenlévő. Sokan dolgozó-szobájukban, munkahelyükön vagy internet-kávézók...

Trackback: Valami változik az iszlám világában 2011.03.09. 17:18:01

Dominószerűen dőltek meg rövid idő alatt az arab világ különböző rezsimjei, az egyiptomi forradalom pedig óriási lökést adott a folyamatnak. Valós veszélyt jelent-e az al-Kaida? Ki következik Kadhafi és Mubarak után? Az arab forradalmakról és a közel-kele…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása