A hétfőn benyújtott alkotmánytervezet nem felel meg azoknak az ígéreteknek, amelyeknek azt a kormánytöbbség az utolsó hetekben beharangozta. Az a tervezet, amit benyújtottak, a meglévő köztársasági alkotmányt nem véglegesíti, hanem alapjaiban veti el. Az sem igaz, hogy nem változik az állam közjogi struktúrája. Erről Kis János filozófus, az SZDSZ egykori elnöke beszélt kedd délelőtt az OSA Archívum épületében.

Kis szerint a készülő alkotmányt négy szempontból érdemes vizsgálni:

Kinek a nevében készül?

Az első az, hogy kinek a nevében készül. Kik azok, akik az államot közösen birtokolják.

Az alaptörvény Alapvetés című fejezete azt mondja, hogy a hatalom forrása a nép. Ez a népszuverenitás elvének tükrében azt jelenti, hogy a nép a törvények és az államhatalom hatálya alatt élők összessége, amelynek minden országlakos (értsd. állampolgár) egyenlően tagja. A nép politikai fogalom, az állam és az alávetett egyének politikai viszonyát jelöli ki.

A kérdés az, hogy kinek a nevében folyik az alkotmányozás – mondja Kis. A Nemzeti Hitvallás – mint mondta – nem a politikai, hanem az etnikai nemzetet jelöli meg az alkotmányozás alanyaként. Nem a magyar állam hatálya alatt élők összességéről, nem is a magyar állampolgárok közösségéréről beszél ugyanis, hanem a részekre szakadt nemzet egészéről. Az alapvetés D. cikkében leírt egységes nemzet fogalma mindenkire kiterjed, aki etnikailag magyar. De a kisi gondolatnak ellent mond: ők (magyarság) szellemi és lelki egységet alkotnak, legyenek bármilyen állampolgárságúak.

A preambulum Kis szerint elválaszthatatlanul összekapcsolja az alkotmányozó etnikai nemzetet a vallásossággal. Mindenkitől elvárja, hogy a szöveg élén álló fohásszal, a Himnusz első sorával is azonosuljon. Kis szerint azonban a himnusz olyan időben íródott, amikor a nyilvánosság nyelve a vallásosság volt, ezért akkor is és ma is mindenki számára elfogadható. Közel 200 évvel a Himnusz születése után egy világi állam új alkotmányának elején azonban ez a szöveg a szekularizáció tagadását jelenti. Olyan alkotmányt hoznak létre, amivel tudatosan megosztják a népet: az egyik részére szabják, a másikra viszont rákényszerítik. Kis itt több pontban is hibázik: nem etnikai nemzetről, politikai nemzetről (állampolgárokról) beszél az alkotmány, nem vár el azonosulást vagy vallásosságot, mivel a vallásszabadság Magyarországon az Istentelenség jogát is magába foglalja. A legnagyobb hiba a Himnusz keletkezési körülményeinek félreértelmezése: a nemzet himnusza nem a vallásosságot (a kor elmélyült hitélete mellett) takarja, hanem a nemzeti összetartozás érzésének dicsőítését, a keserédes magyar történelem tragikumának „nekünk Mohács kell” hangvételű fohászát (a Teremtőhöz) a magyar népért.

Folytatólagos alkotmány?                    

Második, az alkotmány vizsgálatakor felmerülő szempont. Kis szerint jelentős különbség, hogy a törvénytervezet úgy szól: "Magyarország államformája köztársaság". Ez a hatályos megfogalmazással ("Magyarország köztársaság") szemben már nem azt jelenti, hogy az ország szabad és egyenlő polgárok politikai közössége, hanem pusztán annyit, hogy a Sándor-palotában ülő úr történetesen éppen nem király.

A filozófus arra is felhívta a figyelmet, hogy a nemzeti hitvallás megfogalmazása, értékrendje és fogalomrendszere azon Magyarország iránt fejez ki vonzalmat, amelyet a reformkor óta az ország progresszív erői igyekeznek meghaladni. Amikor az alaptörvény Magyarországról beszél, az a köztársaság előtti egész alkotmányos történelem folytatását jelenti – mondja Kis. Az alaptörvény szakít a hatályos köztársasági alkotmány történelemszemléletével, és a történeti alkotmányba illeszkedő alkotásként definiálja magát. Nem csatlakozik az 1944-ben (a német megszállással) véget ért korszak lezárásához, hanem folytonosságot jelent be vele. A klasszikus demagógia, amelyet Kis alkalmaz szóértelmezési szőrszálhasogatás. Magyarország köztársaság marad, annak ellenére, hogy lekopik a (Nép)Köztársaság kifejezés a nemzet nevéről.

Az alaptörvény megalkotói nem törődnek azzal, hogy a folytonosság jelképévé tett Szent Korona a nemesi alkotmány jelképe volt, az urak és szolgák Magyarországának szimbóluma – mondja Kis. Ő is problémának látja, hogy a törzsszöveget az alapvetés Q. cikke szerint a preambulummal és a történelmi alkotmány vívmányaival összhangban kell értelmezni. Nem tudni azonban, mely vívmányokra gondolnak. Az sem tisztázott – véli a filozófus –, hogy az alaptörvény hogyan viszonyul az Alkotmánybíróság 1990–2010 közötti döntéseihez és az elmúlt húsz évben létrejött alkotmányos kultúrához. Valóban, az AB döntései utólag nem szankcionálhatóak, a megítélése perszonálisan eltérő, így értelmetlen ezzel kardoskodni. A Szent Korona-tan alapja: a Korona a jogfolytonosság jelképe, nem ördögtől való, a Szent Korona jelképe a magyar nemzettel való legitimitáltatásával. A koronázási jelkép nem királyságot, történelmi alkotmányosságot jelent.    

Jogok és kötelezettségek

Kis véleménye szerint az alaptörvény alapjogi fejezete nem az uniós Charta szemléletét tükrözi: olyan alapvető kötelességeket vezet be, amelyeknek nincs helyük az alkotmányban. Ilyen a gyerekek taníttatása vagy a szülőkről való gondoskodás kötelessége: az alkotmány legitimálja az erre képtelenek majdani hatósági vegzálását. A Charta szellemében az alapvető jogaink eleve megilletnek bennünket, mivel erkölcsi státusszal rendelkező emberek vagyunk, és e jogok nem tehetők függővé attól, hogy teljesítjük-e alkotmányos kötelességeinket. Érdekes módon Kis kettősséggel gondolkodik: a kötelességeket irtózatos sorolásnak, a jogokat alapvetésnek tekinti. Genezisében hibás az effajta természetjogi gondolkodás, s az egyetemes erkölcsi értékek tisztelete, mivel a politikai nemzet sokszínűsége, eltérő gondolkodása, jogértelmezése, erkölcsisége miatt egyértelműen tisztázni kell alapvető jogainkat és kötelességeinket.

A filozófus azzal nem ért egyet, hogy a magzati élet védelmét az alkotmányba foglalták, hiszen az alapvető emberi jogokról szóló vita egyik legfontosabb (az abortusszal foglalkozó) pontját az alaptörvény keretein belül rendezik. Csakhogy ez egyrészt szokatlan eljárás, másrészt a magzatok jogairól szóló politikai vita itthon még le sem zajlott, így elsietett és antidemokratikus az alkotmányos becikkelyezés. Ám a szabályozás nem lesz alkotmányerejű, továbbá e logika szerint a magzati életet meggyilkolhatónak (abortálhatónak) tekinti, ez az élve született gyermekek esetén akár letöltendő tényleges életfogytiglan börtönbüntetést von maga után.

Kis szerint kimaradt, hogy az alkotmány tiltja a szexuális irányultság szerinti hátrányos megkülönböztetést, bekerült viszont, hogy a házasság csak férfi és nő életközössége lehet (ezt hívják házasságnak).

A demokratikus államról

A negyedik szempont az, hogy az államszerkezet megfelel-e az alkotmányban rögzített céloknak, megfelelően korlátozza-e a hatalom birtokosait, szolgálja-e valamelyik hatalmi csoport érdekeit. Kis úgy látja, hogy az új alaptörvény alapjaiban kezdi ki a köztársasági berendezkedést.

Szerinte a kormánytöbbség szisztematikusan elbontja a hatalmának intézményes fékeit és ellensúlyait, amivel betetőzi a háromnegyed éve tartó munkáját. Szabad kezet adtak maguknak, hogy a saját embereikkel töltsék be a kormányhatalom ellenőrzésre, korlátozására és ellensúlyául szolgáló szervek tisztségeit (általános hatalommegtartásra, növelésre irányuló ésszerű politikai cselekvés).

A filozófus úgy véli, hogy az igazságszolgáltatás átalakításával (az Országos Igazságszolgáltatási Tanács megszüntetésével és a Legfelsőbb Bíróság Kúriává alakításával, valamint vezetőjének 9 évre meghosszabbított mandátumával) a kormánytöbbség a bírói ág élére is a saját emberét készül kinevezni.

Szebb jövő?

A filozófus szerint a magyar társadalom sokkal modernebb, felvilágosultabb és pluralistább, s nem lehet az alaptörvényből felsejlő, ásatag konstrukcióba gyömöszölni. Az alkotmánynak nem lesz tekintélye, és azt nem a nemzet, hanem Orbán alkotmányának fogják tekinteni. Kis az Alkotmánnyal szembeni „polgári elégedetlenséget”, leánykori nevén anarchiát kíván… anarchiában a magyar nép elpusztul. A magyarság végét kívánná az SZDSZ közeli filozófus? Nem hinném, de nem a szakterület tekintélye, így téves hipotézisekben rossz fonalat választott: a színes sálhoz vörös posztót. "Éljen a köztársaság!" (Index nyomán).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.