Az információs társadalom magasabb szférára ugrik, megújult politikai szocializációs közeget termelt ki a közösségi portálok, nyilvános fájlmegosztó rendszerével, a fiatal generációk kapcsolódnak be a politikai diskurzusokba. A web2-es szolgáltatások megváltoztatják a magyar politikai rendszert?

Az internet, mint a politikai kampány új színtere

Húsvéti Alkotmány, megújulás, új jelenség ütötte fel fejét a zöld fű közül. Az információs társadalomnak köszönhetően a gyors kommunikáció, „inputforradalomhoz” vezetett.

Az Egyesült Államok történelmében a választások „elnetizálódása” nem új keletű esemény. A 2008-as elnökválasztás sikeres, Obama-webkampánynak (nagy anyagi vonzatú hagyományos kampány részeként) köszönhető, a 2009. január 8-ai demokrata jelölt győzelme.

A 2011 tavaszi, közel-keleti forradalmak fő háttérműhelyét a közösségi portálok üzenőfalai, csoportüzenetei és nyilvános vitái adták. Az összehangolt ellenzéki tüntetéssorozatok és katonai puccssorozatok politikai atombombáit a Facebook és a Twitter anyaghordozói repülői dobták le.

A magyar politika kétharmados narancsfái, a politikai élet hagyományos rendszereit és a tömegkommunikációs eszközöket beborítja citrusos gyümölcsökkel, ám a klementin érzékeny ellenzék új fegyvert talált: internet. A közösségi portálok hálózati rendszereit machettaként használva pusztítják a kormány renoméját az ellenzéki pártok. A támogatottság-változások nem igazolják még vissza a bozótvágó pengéjének erejét. A kés éle csorba, vagy a narancsfa törzse acélozódott meg a 8 éves vörös szegfűégésben?

Magyarország új alaptörvénye (2012. január 1-én lép hatályba) sem rögzíti, de az ellenzék egyes pártjai (LMP, MSZP) nyíltan a népszuverenitás letéteményeseként hivatkoznak a közösségi portálok különféle csoportjaira. A baloldali ellenzék retorikájában deklarálja a különféle facebook-csoportok érdekeinek lényegességét és hivatkozik a politikai diskurzus „tűrhetetlen twitterista” politikusokra.

A facebookrácia, mint „kormányforma” 2010-ben kezdte meg működését. A magyar demokrácia húsz esztendeje csődöt mondott-hangzik a közhely, a balliberális oldal új fórumot talált „kultúr túlsúlyának” hangoztatására. Ez a színhely az internet világa.

A Twitter és Facebook kiváló politikai kommunikációs eszközök. A direkt hirdetés jellegű kampányeszközök mellet a politikai üzenettel rendelkező: csoportok, tevékenységek, filozófia, politikai nézet és egyéb személyes információk nyilvános megjelenítése a Facebook nagyszerű indirekt reklámfegyvere. A különféle események és fórumok (csoportok, közösségek) a politikusok, fizetett kommunikátorok és egyszerű támogatók által többszörözi meg a csoport, közösség ismeretségét. A pártok üzeneteit egyre szélesebb közönség elé tárja a kommunikációs közeg nyilvános jellege és férkőzik be a potenciális választóinak tudatába.

 A Twitter a követők csatornáit bombázza különféle üzenetekkel. A tweet (Twitter-es üzenet) 140 karaktere nem teremt új műfajt. A modern glossza (széljegyzet, rövid, indulatos, csattanós leleplezés) legjobb magyar politikai bevetője Deutsch Tamás a Fidesz-KDNP EP Néppárti képviselője. A politikus saját véleményét, bárdolatlan stílusban, tűzforrón tálalja és magánéletét is kommentálja, ezzel érlelve olvasóiban emberszerűségét, hétköznapi családapa mivoltát. Sokak nem értik az új irányvonalat „vannak rosszindulatú örültek”(sic!). A deutschi tweetek hatalmas médiavisszhangja jól megépített politikai utat nyithat a szókimondó politikus jövendőbeli üzenetének.

A baloldal „kultúr túlsúlya” a magyarországi baloldaliság „megtisztító” küldetéstudatából ered. A magyar közélet és társadalom rendszerváltozás után tematizálódott kétfrontossága Paul Lendvai szerint a Tanácsköztársaság vörös terror időszakára vezethető vissza. Az eltékozolt ország című könyvében tabudöntögető módon lebbenti le a leplet az igazságról (amit a publicista etnikai háttere biztosít). A magyar antiszemitizmusról szóló fejezet a Tanácsköztársaság zsidó származású kommunista vezetői, támogatói a társadalom (és a vörösöket követő markáns Horthy-rendszer) által zsidókra és klientúrájukra szűkíttette a vörös terror társadalombomlasztó tevékenységét. A proletárdiktatúra erőszakos társadalmi transzformációja szöges ellentétben ált az átalakulásban lévő torlódó társadalommal (polgári és feudális rétegek együttélésével). A hosszútávú hazug problématagadás a rendszerváltás után újraéledt. A balliberálisok, így maradhattak a szocialista és szabad demokrata skatulyában „mocskos kommunisták” és a jobboldali konzervatív keresztények „kirekesztő fasiszták”. *1

A „kultúr túlsúly” paradigmája a rendszerváltást követő politikai helyezkedés, gazdasági és médiaszektor (privatizációs eszközök segítségével való) megszerzésével kiváló „informatív intézményrendszert” biztosított, hogy a média és kultúra irányításával tömegmanipulációt egyre magasabb szintekre emelje a balliberális elit. A kormányváltás a korábbi nómenklatúra számára az állami támogatások csökkenésével járt, új eszközt fennmaradásukban továbbiakban az internet világában látják. A szocialisták egyelőre nem képesek megújítani kommunikációjukat, az alulkvalifikált és passzív társadalmi csoportokat tömörítő szavazóbázisukat a hagyományos médiaeszközök kielégítik. Az LMP az SZDSZ törzsbázisának számító fővárost könnyedén érte el, s tart kapcsolatot szavazóival. *2

A 2010-es kampányban óriási szerep jutott az internetes felületek használatának. Az élen járók (LMP, Jobbik) a semmiből (eddig parlamenti képviselet nélkül) kerültek be a parlamentbe. Az új pártok, mint az MSZP alternatívája jelentek meg, de még nem elég erősek váltópárti szerepre. A két párt nagy hangsúlyt helyezett kampányában az internet-háborúra, s ma is a legtöbbet látogatott oldalak, internetes helyek e két párthoz köthetőek.

A Jobbik kétfrontos web-kampánystratégiája 47 mandátumot hozott. A stratégia a hivatalos jobbik.hu-n túlmenően a youtube-ra töltött fel videókat, kuruc.info cikkeiben, híradásaiban (országos átlagban felülinformált Jobbikos eseményekkel kapcsolatban) kampányoló és rengeteg fórumon, facebookos-csoporton „értekeztek” támogatóik. Az átfogó stratégia főleg a fiatalok körében tette meg hatását, de a párt legvitathatóbb „cigányterror” retorikáját vetíti előtérbe, amely lassan tematikus szervezetként interpretálja a nemzeti radikális pártot. A pártot támogató kommentezők gyakran durva stílusa, s hasonlatos képviselői felszólalások a mérsékeltebbeket eltaszíthatta a párt irányától.

Az LMP Twitter és Facebook posztjai elérték a párt profiljából adódó egyetlen elérhető közösséget, a fővárosi (és modernizációs szigeti) felső-közép liberális-zöld érzelmű szavazókat. A párt a Jobbikhoz hasonló tematikus skatulyázás ellen küzd. A Jobbik a kemény képviseletben (egyetlen ellenzéki alkotmányozó erő) és a „cigányterror” kommunikálásában látja a megoldást, amíg az LMP a zöldprogramok és a „jogvédő” státusz mellet áll ki. Az LMP Amnesty International és TASZ közeli kapcsolódása (egyetemben az SZDSZ hasonló munkájával) a hiteles és független jellegét tagadja meg az LMP-nek. A párt hamis „fasisztázó ellenkampányai” a Jobbik hibás erőszak monopolt tagadó politikai cselekvéseivel szemben jött létre, de megoldást ez sem kínált csupán a vidéki „liberálisok és rettegők” szavazatára épít. Az LMP „árnyékszervezetei” (AI, TASZ, Tüntetés a szabadságjogokért) a Facebook-on gyűlölködő, „Orbán-ellenes” ligát hoztak létre. Óriási webes támogatottságot a szavazótábor nagy internet-elérési aránya inspirálja.

A Fidesz-KDNP és az MSZP tradicionálisabb médiaháborút folytattak. A regnáló kormánypártok fejlett „elektrokampányban” működtek, de ezzel csak az MSZP-t előzik meg a világháló politikai versenyében. A kormány észlelte a legújabb „hatalmi ág”, az internet jelentőségét és a kormányzati kommunikáció a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium épületének negyedik emeletén óriási kormánykommunikációs web szerkesztőséget hozott létre (http://www.kormany.hu/hu). A Fidesz-KDNP kampányban korábban a nem hivatalos Hír TV-Magyar Nemzet-Lánchíd Rádió „szentháromságán” alapult. A kormánypártok NEM a „Facebookon nyerték meg a választásokat”, ellentétben Orbán Viktor kinyilatkoztatásával, hanem a klasszikus országjárás-plakátolás-médiaszereplések triumvirátusa bontakoztatta ki. A web-kampány összességében nem tűnik célt nyerőnek a jobbközép gyűjtőpárt esetén, a kampány mértékletessége érdektelenné tette a párt kommunikációját.

A „hazudtunk reggel, este és délben” jelszavak természetesen nem maradhattak el, de az MSZP támogatóira koncentrálva ezt a nem hivatalos ATV-Klub Rádió-Népszabadság hármasa hangoztatta. A szocialista web kampány „hivatásos rettegők” tweetjei, Facebook-os posztjai és youtube-os videók alatti gyalázkodás alkotja. Dániel Péter Gyurcsány Ferenc leghírhedtebb Facebook-os rajongója: törvénytelen tüntetéseket szervez (szovjet megszállásra emlékezett meg "Békés demonstráció a Károlyi szobornál" néven), kormánypárti vezetők gyilkosságára bujt fel (állítólag „ismerősei” segítségével) és teszi magát nevetségessé a dinamikus ex-miniszterelnökkel közös youtube-os videón. Gyurcsány Ferenc blogja az MSZP belhatalmi harcainak tükre. A http://kapcsolat.hu/blog/gyurcsany, a párteminens „megváltó” szerepét (ellentmondásosan Orbán karizmatikus egyénisége „fasiszta diktátorként” jelenik meg a szocialista interpretációban) kommunikálja a Gyurcsány-kultusz támogatóinak.

Hogyan alakult mégis ki az új politikai színtér, a választókért folytatott versengés újabb frontja? A „facebookratikus társadalom alapdogmája” a közvetlen véleménynyilvánítás. Az elmélet erőteljesen leegyszerűsítő: minden szavazópolgár elérhető az internetes közösségi portálokon, aki „számít”,  itt gyorsan mozgósíthatóak, segéd médiumokkal karöltve (index, mno, nol, barikád) és „like”-okkal felhatalmazást nyerhet a párt napi politikai célkitűzése.

A demagóg, parlamenttől önállósítási kísérlet kvintesszenciája: az 5-10-100 ezer „like”-ok „véleményformáló erejének” vitlaalapja. A törvényhozásban a kormánypártok abszolútummával szemben létrejött facebook-csoportok, kezdeményezés, rendezvények, a saját nyilvánosságukat és „elsöprő többségüket” hangoztatják. Az alapvetően LMP, MSZP és Jobbikhoz köthető jelenségek „legitimációs felsőbbrendűséget„ tűztek ki zászlajukra, de ezzel ingoványos talajra tévedtek. A parlament törvényesen létrejött, szabad választásokat megnyerő kormánypártok eredményeit megkérdőjelezni, a demokratikus elkötelezettséget csorbítja. Továbbá a balliberálisok egyenlőségi vessző-paripáját veszi le a padlásról: a választókorú népességet nem képes reprezentálni a Facebook, vagy bármely közösségi oldal, már a magyar népesség internet-hozzáférés háttere okából kifolyólag sem.

A valóság és az internetes világ kapcsolata között jelentésbeli szakadékot találunk: a „Tüntetés a médiatörvény ellen” facebook-csoport közel 80 ezer támogatót, „like”-olót mozgatott meg, de csupán 1-2 ezer személy slattyogott ki a Kossuth térre meghirdetett eseményre.

Az internethasználat gyakoriságára irányuló IAB Europe: MCDC – Focus on Hungary vizsgálata bebizonyítja az internet alkalmatlanságát bármilyen (nép) akarat kinyilvánítására. Továbbá Magyarország 2008-as internet-használati aránya a teljes népesség körében megközelíti a 60%-ot, World Bank, World Developement Indicators adatai szerint azonos szinten áll Csehországgal, megelőzi: Horvátországot, Romániát és Olaszországot, de jelentősen elmarad a sógorok és Németország 80%-os internet-használati eredményeitől.

Az internet nem képes a parlamentet „felülírni” még elméletileg sem (Magyarország jogállami alaptörvénye szerint a legmagasabb népképviseleti szerv az Országgyűlés).

A közösségi oldalakon való jelenlét jóval magasabb (81%) az európai átlagnál (65%). A közösségi oldalak rendszeres használata a 15-24 évesek körében a leggyakoribb, s a kor előrehaladtával (legalábbis 55 éves korig) mind a rendszeres használat, mind a kipróbálás aránya csökken. Megfigyelhető azonban, hogy a rendszeres (legalább heti) használat kb. kétszer olyan magas az 55 évnél idősebbek (feltehetően főleg a nyugdíjasok) körében, mint a 35-54 évesek között.

Ezzel ellentétben van egy bővülő kör, ami már aktívan és bátran használja a web2-es lehetőségeket. Az IWIW-hez hasonlatos, a Facebook használata jelentősen megugrott, elsősorban a fiatalok körében, de a cégek és politikai szerveződések is egyre jobban rákapnak, mivel az IWIW-el ellentétben a Facebook lehetőséget biztosít a cégek, pártok jelenlétének és a költséghatékony internetmarketingnek. *3

A Twitter azonban lényegét tekintve eltér. Meghatározott karakterszámban, új átláthatóbb, egyszerűbb, pörgősebb és ez által az információk is gyorsabban cserélnek gazdát, az emberek között, azonnali kattintások, egyből az felhasználók előtt van az összes információ. A statisztikai eredmények szerint Facebook-ot sokkal többen használják, a Twitter egyesek szerint mégis hatékonyabb marketing szempontból. Viszont a Twitter ellen szól a Facebook felhasználók óriási száma és a facebook-társadalom hasonulási kényszerben manifesztálódó ereje. Aki nincs fenn a frászbukon az nem is ember (sic!)- a buszmegállók okostelefonos iskolásainak véleménye szerint, amelyet sokak osztanak, így ez egy öngerjesztő folyamatként erősödő jelenség. *3

A MySpace kishazánkban egyelőre a zenei és videó világ portálja. Együttesek és fiatalok hoznak létre profiloldalakat maguknak, ahol zenéket, képeket, videokat osztanak meg. A jövő zenéje még, hogy mekkora szerepet fog játszani a politikai-marketing világában. *3

A youtube videó megosztót már a politika is felfedezte, kiváló kampányfilmek, parlamenti felszólalások és médiaszereplések manipulatív magyarázatára, politikai üzenetek szőnyegbombázására. Ahhoz, hogy a pártok újabb frontnyitását megértsük, ahhoz a befolyásolandó célközönséget kell megfigyelni.

Mindenképpen, ha a pártok képesek fenntartani a versenyfutást az internetes közösségek állandó mozgásával. Az egyre bővülő világhálós tartalmak és növekvő lakossági internet-hozzáférés a társadalom egyre szélesebb rétegei számára fog hozni új lehetőségeket, hogy megismerkedjen a politika szereplőivel.

A „cyberkampány” költséghatékony, gyors és egyszerű, egyértelmű a politikai csatározások új területekre fognak vándorolni.

A dinamikus internet-ellátás bővülése és használat fejlődése a „lájkpolitika” rémét vetítheti elő. Elegendő ”lájkolni”, fölösleges a négyévenkénti szavazás-akár az ember tragédiájának új XVI. színének társadalmi modelljének tűnhet, de a tetszésnyilvánításra (like-okra) hivatkozás már megjelent Schiffer András, Novák Előd és Mesterházy Attila parlamenti felszólalásaiban, politikai beszédeiben. Az orwelli diktatúra tökéletes 2014-es romantikájának vágya legmarkánsabban a részvételi demokrácia hívei körében terjednek, kiváltképpen az LMP, (és újabban az) MSZP (választások óta megjelent konzenzusos, részvételi demokrácia modeljának) gondolatvilágában. A modell valószínűsíti a „cyberválasztók” elsőbrendűségét. A „Gondolatrendőrség” (moderátorok), csak szűkös, támogató véleményeket enged ki a nyilvános üzenőfalakra.

Bizonyos politikai-gazdasági irányító-elitek Európában (Magyarországgal egyetemben), a kíméletlen információs verseny amerikai módszereit vezették be.  Európa nem akar lemaradni, Japánban a gazdasági siker szükséges velejárójának tekintik a mind nagyobb mértékű individualizmust. (Eltér Japán korábbi filozófiájától, amely a nyugati individualista modernizmus és a keleti kollektivista morál eredeti és sikeres ötvözetén alapult.) A globalista új világgazdaság szószólói azt állítják, hogy az egyéni boldogulás növeli a demokráciát, miközben gazdagságot teremt. A pénzpiac szószólói, a háttér-politikai ideológusai szerint ez az idealizmusnak és egoizmusnak egy hatásos kombinációja. A funkciója, hogy konszenzust teremtsen és így kiegyensúlyozza a hatalom, valamint a befolyás területén mutatkozó különbségeket, ezáltal a közösségi oldalüzemeltető és megbízott koordinátorok kezébe adva az internet társadalmának irányítását, így központosított „Gondolatrendőrség” jön létre a „web-polgárok” fölött. *4

 A Facebook politikai nyomásgyakorlás eszközévé tétele megbukott? Csak a „pesti srácok frászbukja” a közösségi portálok véleménynyílvánítási láza vagy mindenkinek van lehetősége véleményét kinyilvánítani? Amennyiben a közösségi portálok „kultúr fölénye” nem a társadalmi támogatottság tükrében változik meg, akkor akár a „közösségi oldalak többségének” önkénye fogja uralni a világhálót (és a hatalmat).

 

Felhasznált iroodalom0:

Paul Lendvai: Eltékozolt ország. 39-64. oldal Noran Libro Kiadó, 2011 alapján*1

Bogár László: Magyarország felszámolása. Kairosz, Budapest, 2008. alapján *2

Horváth Bence: Web 2.0 és politika. Töprengő 2011/1 alapján *3

Drábik János: „War on Terror” Civilizációk harca helyett kultúrák párbeszédét (cikk), http://drabikjanos.com/ alapján  *4

Bogár László: Hálózatok világuralma. Argumentum, Budapest, 2008. alapján

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.