A modernizációs kihívásokon rendre kudarcot vallott az „eszményi”, államképet be nem teljesítő államszervezet, amelyet összefüggésbe lehet hozni a jóléti állam „bukásával” 

Az állam legmeghatározóbb feladata a közjó szolgálata. Az állam e feladata megvalósításakor kiegyenlítő szerepet tölt be, amikor az egyes csoportok érdekeit védve az erkölcs és az igazságosság talaján a közjóra törekszik. A közjó alapvető elemei: külső, belső biztonság, önreprodukció, gazdasági stabilitás.

 1. Külső biztonság lényegében átértelmeződött. A bipoláris világ felbomlása egyértelművé tette, hogy a - szovjet érdekszféra bukása is egyben – konfliktusok alapja régen nem a hagyományos és atomarzenál bevetésén alapszik, természetesen az államok és katonai szövetségek biztonságpolitikájának meghatározó eleme, de a hangsúlyok a hírszerzés felé tolódtak. A külső fenyegetettség ellen a legbiztosabb fegyver az információszerzés, az elhárítás a jól felszerelt állami centralizmusok révén nem tekinthetőek megkérdőjelezhetőeknek – modern értelembe vett erőszak monopollal rendelkező államokat tekintve, az afrikai törzsi területek non-organikus országait ne tekintsük ez alapján államnak. Az információszerzés eszköze nem csupán a katona és polgári hírszerzés, titkosszolgálatok, ellenőrzött demokratikus eszköze a diplomácia. 

2. Belső biztonság értelmezése a rend fenntartása – ami az erőszak monopollal szorosan összefügg – és a vis mayor helyzetek állami garanciája (elemi csapások, éghajlati tényezők normalizálása). Nem szoros értelembe vett társadalmi pluralizmus zavartalan természetes irányainak fenntartása és önellenőrzését jelentheti, alapja a népszuverenitásnak.   

3. Önreprodukció a társadalom önreprodukcióját jelenti, a társadalom tehermentesítését, amelynek közös elemi a gazdasági stabilitással a szociális háló, de nem szükségképpen. A társadalom egészének és az egyének gazdasági megújulásának alapja lehetőségeinek maximalizálása; ide sorolandó az oktatás és egészségügy alanyi, térítésmentes mivolta, amely szorosan kötődik az identiásképzéshez – az oktatás a nemzeti és szűkebb közösségi identitások alappillérei, így kívánatos az oktatás minden szintű mentessége. Az önreprodukció megfelelő beágyazottsága megszűnteti az ún. szociális jóléti állam fölösleges kiadásait (gazdaságilag nem értelmezhető segélyezések – vissza nem térülő, nem emberiességi támogatások), így tartós társadalmi jólétet teremt az egyének magas képzettsége, kiváló egészségügyi állapota segítségével, megtűnteti a szociális hátrányok jelentős részét.

4. Gazdasági stabilitás révén a kiszámítható gazdaság mind a piacok bizalmát, mind az állampolgárok gazdasági növekedési potenciálját, egyfajta pénzpiaci stabilitást nyújt, abban az esetben, ha az állam kiterjeszti monopol jogát, a demokratikus piaci működésre – azáltal, hogy a manipulálható magántőkét felváltja a pénzpiacokon a stabil nemzeti irányítású nemzetközi ellenőrzésű pénzpiaci szektor. Egy irányított pénzpiac megszűntetné a termelő, szolgáltató és kutató szektorok kiszolgáltatottságait, a nemzetközi konfliktusok jelentős csökkenését eredményezné – piaci verseny támogatása, manipuláció megakadályozása révén. 

Az államiság 4 alappillére az „állampontok” „mérsékelten teljesülnek” a gyakorlatban. Ezen alapfunkciók teljes hiánya „mérsékelt államhoz”, az állam esetleges széteséséhez vezethet. A kérdésfelvetés, mi az állam, miért nem tudja ellátni feladatait?

A cikk folytatásaiban részletes funkcióaxióma ismertetés fog megtörténni, ezzel lelibbentbe a fátylat a „mérsékelt állam” fogalmáról.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.