A „kétharmados fülkeforrodalom” Magyarország számára már tény és nem a „hihetetlen egység”.  Senki nem gondolta volna az első Fidesz-MPP-Kisgazda-MDF koalíciós kormány bukása után, hogy a bal- és jobboldali tömörülések állandó, 2-2,3 milliós támogatottsága drasztikus struktúraváltáson megy át. „Igen, igen”, ehhez kellett a baloldal hihetetlen elértéktelenedése, morális válsága és az adakozó gazdasági politika totális csődje.

A Fidesz húsz esztendőn át jól tervezett taktikája óriási fejlődést mutat a rendszerváltó 21 mandátumos jelenléttől a kétharmados 267 képviselőig. Budapesten, a Bibó István Szakkollégiumban magát „liberális, radikális és alternatív” erőként meghatározó generációs szövetség a nemzeti kerekasztal-tárgyalásokon két állandó résztvevővel és egy helyettessel képviselte magát. Orbán Viktor a megnyerő forradalmi hangvételű szónok, Kövér László a radikális, kőkemény vitapartner állandó tagként és Fodor Gábor a szabadság eszményének szóvivője helyettes kerekasztali tagként képviselte a társadalmat megmozgató fiatalok szövetségét. A párt a bős-nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás, az október 23.-ai demonstráció, az erdélyi falurombolás elleni fellépés, vagy a kínai Tienanmen-téri vérengzés radikális fiatalok tömegeit vonzó hangvételének köszönhette támogatottságát. Kövér László a Fidesz legbensőbb köréhez, mondhatni "főasztalának" legtaktikusabb játékosaként felismerte a 93-as év politikai változásait. Orbán Viktor a jobbközép politika felé későn kezdett nyitni (kisebb dilemmát okozott liberális a múlt elhagyása), s ez okozhatta a második demokratikus választás mérsékelt eredményét. A fodori-szárny és kétszáz liberális prominens kilépése a párt jelentős népszerűségvesztését okozta.1995-ben a párt felvette a Fidesz – Magyar Polgári Párt nevet és részben átvette helyét a választásokon komoly vereséget szenvedett Magyar Demokrata Fórumnak a politikai palettán.A nemzeti konzervativizmus fiatalos arcai könnyeket csaltak elő a szocialisták szemeiből. „Nincs alternatívánk” Horn Gyula által fémjelzett kampány sikertelen volt, a Kisgazdák és az MDF visszalépéseinek, koalíciós segítő jobbjának köszönhetően a „régi rend” képviselői távoztak a bársonyszékből. A Fidesz kormányzat 1999-ben aláírta Magyarország csatlakozási jegyzőkönyvét a NATO-hoz. Hivatalosan is átlépett (Liberális Internacionáléból) az Európai Néppártba. A kormány számos nagy horderejű intézkedést hozott, mint pl. a családi adókedvezmény bevezetése, a diákhitel, a fiatalok otthonteremtésének támogatása, a hazai vállalkozásokat segítő Széchenyi Terv megalkotása, a Nemzeti Színház felépítése. A sikeres gazdaságpolitikának köszönhetően a növekvő jövedelmek mellett jelentősen csökkent a költségvetési hiány és az államadósság, amely 1998 és 2002 között 61%-ról 55%-ra csökkent. Vesztét is a hatalmas lépteknek köszönhette. A hiperpozitív közhangulat ellenére a szocialisták mézesmadzag pingpongba kezdtek, amiben a Fidesz hibásan partnerként reagált. A kommunikációs csatornák a baloldali tömbnek kedveztek (a baloldali sajtó Orbán "démonizálása” kiváló taktikának bizonyult), ami az Orbán-kormány „kapitulációjához” vezetett. A szocialista gyalogosok és liberális hadurak csatát nyertek a nemzeti oldalon, nem háborút.

A 2001-2002-es embertelen kampány előszele volt a betakarítás (reformista kormányok 1990-2002 között) eredményének learatásához. Az Mszp „100 lépései” eltévedtek a fejlődés erdejében és Medgyessy Péter beáldozásával abszolválták a kormány állandósságát. A gyermek-, ifjúsági és sportminiszteri posztból előléptetett Gyurcsány Ferenc a Tony Blair-féle szociáldemokrata stílust részesítette előnyben miniszterelnökként. A megosztó Gyurcsány a jobboldal „ördöge” lett, kialakult az „antigyurcsányista tömb”, elhatárolódás a balliberális oldallal szemben. A kormányzati munka sikertelenségek sorozatát hozta: csökkenő életszínvonal, köztisztviselők kizsákmányolása, növekvő korrupció (fejlesztési és roma integrációs pénzek elszivárgása). Jelentős államadósság-növekedés mellett ugyan, de az irreális szociális háló megtartóereje és a nagy ívű fogyasztást támogató hitelek nagy szavazóbázist biztosítottak az MSZP-SZDSZ kormányzatnak. Így alakult ki a „rabszolga és rabszolgatartó” bázis, a szocialista hagyományokat szembeköpő globalista „kizsákmányoló tőkés”(marxi gondolatmenet) és manipulált „kizsákmányoltak”(marxi értelemben elnyomorodott mélyszegénység) egyesítése a balliberális szavazatmaximalizáló gazdaságpolitika értelmében. A társadalompolitika nemzetellenessége a 2004-es népszavazáson, a határon túli magyarság kirekesztéséért harcoló manipulációban tetőzött. A 2000-es első évtized legnagyobb politikai fordulatát a Fidesz-KDNP koalíció 2006-os választási vereségét követő „öszödi-beszédként” elhíresült (pártgyűlésről kiszivárogtatott) gyurcsányi önreflexió adja. A beszéd az MSZP-SZDSZ kormányzat „hazudtunk” politikájáról lebbentette le a leplet. A közhangulat a rendszerváltás idei elitellenséget követően a politikai felelősséget kisebbítő balliberális kormány ellen fordult. Kezdetben majális jellegű békés tűntetésekként, ami szörnyű rendőri brutalitásba torkollott. A politikailag illegitim rezsim a 2006. októberi önkormányzati választásokat elbukta, „narancsba borult” az ország teste, de szíve (Budapest) még a Demszky Gábor (1990 óta Szdsz-es budapesti főpolgármester) és szocialista prominensei vezetése alatt maradtak. Az ezt követő reforméra össze nem vethető a 1825-1848-as időszakkal. A makrogazdasági pénzügyi egyensúly megteremtése érdekében számos megszorító intézkedést tartalmazott a második Gyurcsány-kormány gazdaságpolitikája. A megszorítások további elégedetlenséget váltottak ki. Gyurcsány a koalíciós partner nyakába kívánta varrni saját hibáit is, ami koalíciós válsághoz vezetett. Az egymást gerjesztő folyamatok a kormányfő bukásához és az MSZP delegálta „szakértői”(érsd. pártpolitikusok) Bajnai-kormány politikai „komédiájában”(gyurcsányi népszerűtlen reformok) forrott ki. A Gyurcsány Ferenc és MSZP-SZDSZ elleni „lincshangulat” a jobbközép Fidesz-KDNP támogatottságát növelte (bár konstansnak tekinthető, 2006. óta nem nőtt jelentősen a szavazóbázis). Az MSZP-s szavazótábor „bizonytalan megtévesztettjei” könnyedén vándoroltak a jobbközép gyűjtőpárthoz (köszönhetően a balliberális médiával szemben felépített jobboldali médiabirodalomnak), de sok kiábrándult szocialista és liberális szavazónak is új preferenciát kellet keresnie. Ez a volt SZDSZ modernizációs "szigeti" szavazóira építő zöldpárt, LMP és a rendpárti, nemzeti érzelmű bázisra alapozó Jobbik. A 2009-es EP választások prognosztizálták az „új rendet”. A 2010-es semleges kampányt követően a kivárásra építő Fidesz-KDNP alakíthatott kormányt kétharmados többséggel. A nyári ülésszak jelképes törvényeivel (Trianon-emléknap) az őszi önkormányzati választások is hasonló eredményt mutattak, mint a parlament színezete. A kormányzat megdöbbentő sikere és szemléletváltó gazdaságpolitikája ellentétes véleményeket vált ki. A nemzettudat helyreállítását igazoló állampolgársági törvény kommunikációjában láthatjuk a legérdekesebb pontot. A balliberális ellenzék a határon túli magyarság szavazójogának csorbítását követeli, míg a kormánytól jobbra elhelyezkedő Jobbik a szavazójog egyenjogúsítását követeli. A Fidesz-KDNP 2006-os vereségét okozó médiaharcban való alulmaradása megoldásra ösztönözte a kormányt. A jogalkotó elfogadta az új szabályozást, amely alapvetően a hatályos joganyagot állapította meg; egyetlen vitatható pontja a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság összetételére vonatkozó kormánytöbbség (9-0) 9 évre való bebetonozása, amely aggályos. A balliberális média azonnal tévinformációs támadást indított, amely „civil” (többségében balliberális oldalhoz köthető támogatók, pl.: Bakács Tibor, Babarczy Eszter) tiltakozásokat váltottak ki. Az EP-beni székfoglaló beszédet követően a Zöld,- Liberális - és Szocialista EP-„nagykoalíció”(nagy egyetértés) azonnal a magyar médiatörvény ellenes performansz előadásába kezdett és Kohn-Bendit „szónoklatával” elhíresült kirohanásokban törtek ki egyes képviselők valószínűsíthetően MSZP-s nyomásra. A médiatörvény EU parlamenti ügye egyértelműen aggasztó, mivel a „nagykoalíció” képviselői szankcionálással fenyegetőztek a médiatörvény ügyében (ha bár az EU elnökség célkitűzéseit üdvözölték). Mivel a kormányzat nagy gondot fordít ezen ellenszólamok törekvéseire, konszenzusra törekszik a magyar delegáció. A megegyezés baljós jövőt sejtet, a szuverén Magyar Köztársaságot sérti a belügyeinkbe való beleszólás, továbbá az EU szkeptikusok „szuperállam elméletét” (szövetségi államhatalom iránya politikai integráció által jön létre Európában) támasztja alá. További támadáspontot jelenthet az alkotmányozás kérdése. Jelenleg a kormánypártok a Jobbikkal karöltve alkotmányoznak, míg elvi okokra és legitimizációs kérdésekre hagyatkozva az LMP és a szocialisták kimaradtak az új alaptörvény megalkotásából.A középtávú problémát azonban a Jobbik képviselőcsoportja által emlegetett „demográfiai csapda”(elöregedő korfa és társadalom) jelenti. A nyugdíjrendszer átalakítása, kétpilléres (állami/kötelező magán+önkéntes) rendszerré a visszalépők pénzével való átmeneti költségvetési hiánykezelés, nem pedig hosszú távú befektetés.  A családosok adókedvezményei, a szülési szabadság ésszerűsítése a gyermekvállalást kívánja vonzóbbá tenni, de mindez önmagában még nem oldja meg az állami visszaosztások hosszútávi fedezetét. A kormány kommunikációjában elhatárolódik a Jobbik magyar/cigány népességszám változás hangsúlyozásától, a mélyszegénységet nem etnikai alapon kívánják reintegrálni és versenyképessé tenni a társadalomba. A Fidesz jövője mindenképpen az egység politikájában gyökeredzik.  A kormánypárt hosszú évek alatt jelentős kisgazda,- polgári,- kereszténypárt szavazóbázisát olvasztotta magába, de a párton belüli tagoltság okozhatja meggyengülését is. A KDNP-vel való törékeny viszony egyes ügyekben (Pokorni-Hoffmann vita) előtérbe kerülhet, ami az „egy tábor egy zászló” egyezményt megbonthatja. Az egység talán a magyar politika legfontosabb hívószava. Az MSZP bukása a Fidesz-KDNP kétharmados győzelmét okozta és ezzel egy nyugati típusú demokráciában ritkán előforduló alkotmányozó többséget. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nibák 2011.02.25. 14:40:30

"A szocialista gyalogosok és liberális hadurak csatát nyertek a nemzeti oldalon..." - ez olyan mintha Tolkient olvasnék.

Ja, és Gyurcsány F. nem pénzügyminiszter volt, hanem 2003 májusa és 2004 szeptembere között a Medgyessy-kormány gyermek-, ifjúsági és sportminisztere. Csak, hogy pontosak legyünk. :)

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: