A brit kormánykoalíció a legutóbbi választás óta az elvárásoknak megfelelően, egységesen működött, azonban kisebb ellentét lépett fel a két párt között, mikor a liberálisok népszavazási kezdeményezéssel álltak elő. A mostaninál arányosabb és demokratikusabb választási rendszert követelnek, hiszen szerintük a jelenlegi „a győztes mindent visz”-elv nem tükrözi kellően az erőviszonyokat.

Állításuk szerint az új modell viszont sokkal kiegyensúlyozottabb parlamenti összetételt eredményezne, hiszen bejönne a preferenciaszavazat rendszere. Itt már nem lenne elegendő az egykörös relatív többség, hanem automatikusan csak a szavazatok minimum 50%-ával tudna nyerni egy adott jelölt. Ha ez nem történne meg az első fordulóban, akkor addig csökkentenék az indulók számát, amíg az egyik át nem lépi az előre megszabott küszöböt.

Ez a bukott referendum összhangban van a liberális demokraták jelenlegi népszerűségével is, hiszen a közvélemény-kutatások időről-időre csökkenő tendenciát mutattak, s a népszavazással egy napon megtartott helyhatósági választásokon is csúfosan leszerepeltek. A legnagyobb csapás valószínűleg az volt, hogy az LDP vezetője, Nick Clegg leszerepelt saját választókörzetében, Sheffieldben, s emellett másik 695 (!) helyet veszítettek el. David Cameron miniszterelnök ugyan 2011. május 5.-ére kiírta a népszavazást, de koalíciós partnerük nagy bánatára azonnali ellenkampányba kezdtek, hiszen az új rendszer szerint jóval kevesebb képviselőjük ülhetne az Alsóházban. A konzervatívok eddig átvitték akaratukat a liberálisok felett, s viszonylag kevés beleszólást biztosítottak nekik a kormányzásban. Megjelentek liberális oldalról olyan vélemények, melyek szerint sokkal jobban ki kellene állniuk magukért, hiszen a szövetségnek éppen az az egyik feltétele, hogy mindkét fél akarata érvényesül. Azonban a liberális demokraták elnöke határozottan kijelentette, hogy a népszavazás miatt létrejövő ellentét semmiképpen se fog koalíciószakadáshoz vezetni. A mostani bukott választásokért sokan a torykat okolják, hiszen úgy vélik, a referendum elleni kampány kihatott a helyhatósági választásokon elért eredményre is. A Munkáspárt tavaly még támogatta az ún. „alternatív voks”-ot, azonban most, hogy ellenzékbe szorultak, ők is a referendum ellen kampányoltak.

A népszavazás mellett május 5-én tartották a brit helyhatósági, ill. a skót, - walesi, - és északír tartományi parlamenti választásokat is, de a liberális demokrata-tendencia mindenhol hasonló volt, s országos szinten mélyponton, 15%-on állnak. A konzervatívok némileg veszítettek erejükből, de a legtöbb helyen megtartották hatalmukat, s az alternatív voks elbukását is sikerként könyvelhetik el. Habár a Munkáspárt elcsípett jó néhány helyet Cameronéktól, Skóciában, ahol eddig mindig jól szerepeltek, jelentősen csökkent a támogatottságuk a skót függetlenségért kampányoló Skót Nemzeti Párt (SNP) előretörésének köszönhetően. Az országos végeredményt figyelembe véve a Labour így is 2%-kal legyőzte a konzervatívokat, s ez a kormánypártnál némi aggodalomra adhat okot. Nagy-Britannia történelmének második népszavazásán meglehetősen alacsony volt a részvétel, hiszen a választásra jogosultak 42%-a járult urnák elé, s ebből csak 32%-uk mondott „igen”-t az arányosabb rendszerre.

A jövő kérdése, hogy a népszavazás miatt kialakult harc mennyiben befolyásolja a kormány további működését, s hogy ezután megmarad-e a konszenzus a koalícióban. A főbb gazdasági – és társadalmi kérdésekben azonos álláspontot képviselt a két párt, de könnyen elképzelhető, hogy ezután a „libdemek” jóval határozottabban ki fognak állni érdekeikért.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.