Február eleje az erkölcstelenség és szélsőségek jegyében telt. A „politikai korrektség” hazug hangjai nem kedvelik, ha téves frázisok helyett kimondjuk az igazságot, tehát mondjunk ellent!

Mi is az a „politikai korrektség”?

Uralmi technika, a totalitárius (és hamis erkölcsi tételeket megfogalmazó) rendszerek fegyvere. Az arzenál mindig csőre töltve követelte az állampolgárok hűségét vagy legalábbis együttműködését a rendszer fenntartása érdekében.

Kinek áll érdekében ez a nyílt manipulációs módszer?

A kérdés képzavara nem véletlen, ez a manipuláció kényszer hatására történik (cselekszik az „írástudók”), ami a tömegkommunikáció eszközein keresztül egész társadalmakat tehet tönkre. A „Ki” kérdésre a legegyértelműbb a válasz: azon személyek, akiknek érdeke a megtévesztés, félre tájékoztatás és értékcsorbítás (Konkrétan?! - szólhatna a „Kálmán Olgai közbeszólás”). Azon hatalomnak, aki képtelen saját hibáival szembesülni vagy egyszerűen (egyed)uralmát csak és kizárólagosan „piszkos” eszközökkel képes megtartani.

Mi is a szélsőségesség?

Olyan politikai, filozófiai, vallási gondolatmenet, ami az adott tudomány és gondolati kategória szélsőértékét, legradikálisabb lehetőségét veszi alapul. Az igazi szélsőségek a társadalomban kézzel tapintható formában manifesztálódnak, különben elveszíti lényegét, s csupán utópiaként zavarhatja meg a manipulálható tömegeket.

Erkölcs? Hit? Szeretet?

A posztmodern társadalmunkban létezik? „...az ész és a szabadság progresszív emancipációja, a munka (az elidegenedett érték forrása a kapitalizmusban) haladó vagy pusztító emancipációja, az egész emberiség gazdagodása a tőkés techno-tudomány révén, sőt, ha magát a kereszténységet is a modernhez számítjuk, akkor a teremtmények üdvözülése, a lélek megtérésével a vértanúi szeretettől a krisztusi elbeszéléshez.” (Jean-Francois Lyotard: Széljegyzetek az elbeszélésekhez). Ha az értékek relativizálódtak és Istenben sem hisznek, üdvözíthet a nihilista egzisztencializmus? Természetesen nem. A kiüresedett, értékeitől szabadosság által megfosztott tartalmat keres, filozófiát, vallást, azaz segítséget az élet értelmezéséhez, talán jobban, mint a modernista ember. Az élet „új-pogány” elvei ezért támadnak fel ismét és ámítják a lélek „heroinistáit” egy aranylökettel. Az „új-pogány” hitek mindazok a téves menekülő utak, amivel napjaink emberét kívánják kiszipolyozni: szcientológia, ezotéria, fogyasztói társadalom, neoliberalizmus, populizmus, multi-nacionalizmus (nemzeti értékek tagadása). Kevesek azok, akik sikeresen megtartják identitásukat, akik megmaradnak magyarnak, nemzetinek, keresztyénnek, lokálpatriótának és kívánják családjuk, barátaik, egész lakóhelyük és népük felemelkedését, boldogságát. „Az élet célja a boldogság.” - mondta Osho, a nagy keleti filozófus.

A „politikai korrektség” hazug hangjaival ellentétében ki kell mondani, és a történelem szemétdombján máglyát gyújtani a romboló ideológiáknak, hogy lehetőségünk legyen az újabb aranykor (a görög világ óta a megelőző időszak idealizmusa) eléréséhez. Ahogyan eltiporta a szélsőségesség egyes formáit az európai kultúrkör az ó monarchiákkal és a vallási fanatizmussal, úgy tette ezt nemzeti emlékeivel és vallási hagyományaival is.

Miért ragaszkodik a posztmodernista világ a homoszexualitás „reklámozásához” és a kommunizmus emlékeihez?

A közelmúlt sokakban a félelemkeltés és a megvetés érzéseit kavarják. A múlt hét szélsőségességének „adagja” "Békés demonstráció a Károlyi szobornál" néven borzolta a közhangulatot. Dániel Péter, a tüntetés főszervezője, a Magyar Szociáldemokrata és Liberális Unió elnöke mellett szocialista támogatók, Magyar Ellenállók és Antifasiszták „emlékeztek” Budapest szovjet "felszabadítására" (a főváros szovjet ostromára), ahol 150 ideológiai idióta (kifejezés görög eredetű, magánembert jelentett, azaz olyan polgárt, aki nem vesz részt a demokratikus városállam politikai életében) vett részt.

Ezen hét a felelős döntések és azok megbotránkoztató ellenvéleményeiben „jeleskedtek”. Elsőként a budapesti „Gay Pride”-al kapcsolatban a rendőrfőkapitány rendkívül körültekintően és a többség véleményét tiszteletben tartva döntött. A rendezvényt nem tudja biztosítani és ez által engedélyt sem adhat a felvonulásra. Sokak homofóbiát kiáltottak, de ezen érvesési stílus (lásd antiszemitakártya) tipikusan a közös értékek - politika oldaltól függetlenül (szélsőségek megtagadása, elfogadás) - lejáratása. Az LMP szerint döbbenetes és elfogadhatatlan, hogy a rendőrség a kormányváltás dacára folytatja a Medgyessy-Gyurcsány kormányok alatt tapasztalható, a "gyülekezési joggal kapcsolatos ámokfutását", és "mondvacsinált" okból próbálják a polgárok szabadságjogait korlátozni - reagált azokra a sajtóhírekre Schiffer András (MTI forrás). Az LMP ezzel egy szűk, szélsőséges, (magamutogató, komplexusos) érték nélküli közösség mellé állt, a közlekedés, munkaakadályozás és a gyermekek elleni szeméremsértés védelme helyett. Az LMP az elköteleződés hiányában csapódik és megérzésem szerint csupán politikai hullámokat lovagol meg, mint a volt SZDSZ-es szavazóbázis egyetlen politikai legitimitással rendelkező alternatívája. A hét legmegosztóbb kérdése az abortuszvita alakulása. A KDNP-s javaslat szerint az alkotmányban rögzítették volna a méhmagzat jogait, de a balliberális média uszításának engedve gyengült a „keresztényi erkölcs”, s egyre lagymatagabb a párt véleménye. A Jobbikos indítvány szerint: „csak orvosi indokok alapján lehetne abortuszt elvégezni, vagy akkor, ha a terhesség bűncselekmény következménye” - közölte Hegedűs Lorántné a Jobbik országgyűlési képviselője, mellyel sokak erkölcsi véleményét képviseli a radikális párt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.