A kormány pártjai között mostanában egyre jobban sűrűsödnek a konfliktusok. Súlyos ellentétek jelentek meg az alkotmányozás folyamatában, melyek csak szítják a feszültséget a Fidesz és KDNP között. Olyan ideológiai különbségeket lehet felfedezni, amely akár azt is eredményezheti, hogy rövid időn belül megszakad a pártszövetség. (Erre már volt példa nem is olyan régen, hiszen az MSZP is „szingliként” fejezte be a legutóbbi kormányciklust).

Ha a legfőbb okát szeretnénk keresni a jelenleg kialakult helyzetnek, akkor egyértelműen a Fidesz identitászavaránál lehetne kezdeni. A Fidesz liberális pártként kezdte még a rendszerváltás idején, de az idő haladtával átvette a főbb konzervatív vonásokat. Ehhez társultak olyan jelzők, mint „nemzeti”, „keresztény”, „családközpontú”, stb. Azonban mostanában egyre inkább kezdenek eltávolodni ettől a „beállítódástól”, hiszen egyes fideszes képviselők szavaiból egy teljesen más felfogású pártra lehet következtetni.

A Fidesz és a KDNP között már az önkormányzati választást megelőző kampány során is voltak nézeteltérések, hiszen néhány településen más jelöltet akart indítani a Fidesz és mást a KDNP. Ezeknek az eseteknek nem lett nagyobb lángja, hiszen „odafentről” kiadták utasításban, hogy nem mérkőzhet meg egymással a két párt jelöltje egy faluban, vagy városban sem. De a kormányalakítást követően is bőven felmerültek problémák. A sajtóban talán a Hoffmann-Pokorni-féle oktatási törvényről szóló vita volt a leghangosabb, s ez a folyamat még mindig nem fejeződött be. A „konzervatív” Fidesz egyértelműen Pokorni Zoltán liberális ötletei mellett áll ki, míg a kereszténydemokraták Hoffmann Rózsa, oktatásért felelős államtitkárt támogatják. A KDNP-s javaslatok sokkal radikálisabb változásokat jelentenének az oktatásban, míg a Pokorni-féle liberális ötletek óvatosságra intenek. Egyesek szerint Hoffmann Rózsa alkalmassága megkérdőjelezhető, de ugyanakkor a liberális elvek manapság nehezen emészthetők a hétköznapi ember számára.

A kétharmados győzelem után elmondhatjuk, hogy a Fidesz tömegpárttá szerveződött, nincs különösebb ideológiai célja, így sokszor azt kell cselekednie, ami a szavazatmaximalizálás szempontjából a legkedvezőbb. A KDNP egyfajta féket jelent a koalícióban, hiszen valamilyen formában azért fenn kell tartani azt a látszatot, hogy a „narancsosok” „nemzeti-keresztény” értékeket képviselnek. Nem is tagadom, hogy ez az esetek nagy többségében nem lenne így, azonban a hatékonyság és a hitelesség érdekében meg kellene szüntetni a párton belül kialakult liberális vonalat, amelyet többek között Szájer József, Rogán Antal, vagy éppen az előbb említett Pokorni Zoltán erőltet a szervezetben. Szájer József legutóbbi nyilatkozatával igencsak kiverte a biztosítékot a jobboldalon, ezen belül is a kereszténydemokratáknál. Kijelentette, hogy maximálisan kiáll a melegfelvonulás mellett, s a rendőrség felé is egy elég erős kritikát fogalmazott meg, amiért nem akarták lebonyolítani a menetet. (Az már más kérdés, hogy ez a melegfelvonulás pusztán provokáció; arra „jó”, hogy a kereszténységet mocskolják, s közben erkölcstelen dolgokat csináljanak az Andrássy-n, ráadásul mindezt az adófizetők pénzéből).

A KDNP nem mert hangosabban kiállni legutóbb az abortusztörvény beiktatása mellett sem, így Siófokon megszavazták, hogy a magzatvédelem ne kerüljön be az új alkotmányba. (Ezzel újabb lehetőséget kapott a Jobbik az erkölcsi képviseletre). Nem is olyan régen pedig (szintén Siófokon) az alkotmányügyi egyeztetésen zárt ajtók mögött indult be az ajtócsapkodás. A fideszes és a KDNP-s „delegációk” között zajlott egy kisebb összetűzés, miután a Fidesz részéről a Salamon László-féle alkotmánykoncepciót a szocialista tervezettel egyenrangúvá titulálták, ergó semmibe vették a KDNP eddigi munkáját. A kereszténydemokrata „számonkérés” legfőbb tárgya az volt, hogy a Fidesz túl szorosan együttműködik a homoszexuális szervezetekkel, sőt az alkotmányba akár az azonos neműek házasságát is bele kívánják vinni. Ezt tökéletesen megalapozza a Szájer-féle mentalitás (aki egyébként az alkotmány előkészítése érdekében létrehozott nemzeti konzultációs testületnek a vezetője), így komolyan kezdhetünk amiatt aggódni, hogy az alkotmányunkban a „házasság” címszónál már nem csak a férfi-nő kapcsolat lesz az elfogadott.

Azt lehet érezni a kereszténydemokratáknál, hogy bár nagyon sok dologban nem értenek egyet a Fidesszel, de ők egyedül nem lennének képesek bizonyos céljaikat véghez vinni, s így inkább kiegyeznek a jelenlegi helyzettel. Megmaradnak a "boltok vasárnapi nyitva tartása" című problémakörnél, holott a jóval fontosabb eseteknél (pl. abortusztörvény) nem kezdenek nagyobb csatározásokba. Amíg nyugodt szívvel tudnak esténként tükörbe nézni, addig nem lesz különösebb változás, azonban nagyon kíváncsi lennék, hogy a KDNP egyedül, egy jól felépített kampánnyal mire lenne képes. Akár már 2014-ben…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.