Az MDF két évtizede József Attilán keresztül

Az MDF milyen sikereket ért el az elmúlt húsz évben? Folytatva József Attila magvas gondolatát: „Húsz esztendőm eladom”!  Természetesen leegyszerűsítés, de az MDF folyamatosan rossz politikai cselekvési irányokat követve, társadalmi folyamatokat figyelmen kívül hagyva elsorvadt és kies talajon próbált megélni.

„Láttam Uram, a hegyeidet” gondolhatta Csurka István 87-ben a híres lakitelki sátorban. A népi írók és a párt által kiszorított ellenzéki értelmiségből született tömörülés „olyan kicsike”, s mégis „hozzád hasonló,”,  „magyar szél”. Az MDF Pozsgay Imre erkölcsi támogatásának és a szocialista nómenklatúra gyengülő erejének köszönhetően kivételes pozícióban várta a társadalmi változások politikai rendszerváltásban való betetőzését. Az 1989-90-es átalakulás meghatározó alakjait a Magyar Demokrata Fórum oldaláról a párt eminensei: szakembereik (Bód Péter Ákos, Siklós Csaba), tehetséges konzervatív politikusai (Antall József, Boross Péter, Lezsák Sándor) és a népi írók (Csoóri Sándor, Csurka István) adták, akiknek nagyban köszönhették jelentős támogatottságukat.

„Tetszettek volna forradalmat csinálni!”-hangzott a radikálisabb MDF tagoknak Antall intelme, „Istenfia, jónapot, jónapot! Nem vagyunk mi vén papok.„-s röpültek tova a képviselők a MIÉP, MDNP csillámporos országútjaira…

„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret”, de a szeretet elmúlt és az ismeretség homályba veszett Antall József halálával.

Az elkövetkezendő választások tendenciózus népszerűségvesztése a párt amortizációját vonta maga után.  A szavazóbázis megcsabbanása nem egyszerű pillanatnyi népszerűségvesztés, a pártemigránsok az MDF konzervatív erejét megroppantották és politikai áramlatokhoz csapódó törpepártá degradálták.

Az 1998-2002-es Fidesz-MDF-FKGP koalíciós kormányt követő választásokon ellenzékbe kényszerülő szerény létszámú frakció 2005-ben súlyos sebet szenvedet el, amikor Áder János nyulat akart fogni, de vakondok jöttek elő. A csornai Charles Bronson kiterítette az MDF kártyáit, „Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!”-s jött a kisebbik ellenzéki párt válasza.

Az MDF az ominózus 2005-ös köztársasági elnökválasztásokat követően „Meghalt”? Nem! -„Hát akkor mért ölik naponta szóval, tettel és hallgatással is?” A párt új önállósítási kísérlete a nagypártok politikájától részleges sikereket ért el. Szimbolikus lépésekben a Fidesszel szembemenve a jobboldali szavazóbázisát „herényire zsugorította”, s „nem törődök semmi mással, csak a beojtott virággal”. A hibás helyzetértékelésnek köszönhetően a baloldali törekvések „ibolyahajtásait alulról szagolhatják”, így a párt útjai összeszűkültek.

„Tedd a kezed homlokomra, mintha kezed kezem volna”, s megidézte a 2009-es évben a párt Bokros Lajost. „A líra: logika; de nem tudomány”, ahogyan az MDF tanácsadói sem vették figyelembe Bokros iránti ellenérzéseket a társadalom nagy részében, illetve az érték szakadékot a genezisében konzervatív párt és a liberális közgazdász között. Az EP-ben mandátumot nyerő Bokros mintaképévé vált az MDF szétesésének, az ingoványos társadalmi támogatottság nélküli jövő és az antalli vonulatot megsemmisítő liberális gazdaságpolitikát hirdető Bokros Lajos által.

A párt 2010-ben nem alkotott frakciót az Országgyűlésben, a matematikusok és közvélemény kutatók szakértői munkája ellenére sem- hangozhatott volna a hír. Az MDF szakértői stábja a pártot a balliberális szavazótömb fölé irányította. Az elnökség szerint lehetőség nyílt volna az SZDSZ-szel közös lista által parlamenti helyekhez jutni. A logika egyszerű: 2,5+2-3%=5%+, matematikailag, de fizikailag? Két évtizedeken át tökéletesen szembefutó erő, még ha fékeznek is utolsó pillanatban és feltételezzük, hogy tömegükből veszítenek is, de hasonló politikai súllyal, a szavazók által más-más okokból kifolyólag bukottnak bélyegzett politikai tényezőként biztos a megsemmisülés. A katasztrófa be is következett, az MDF „elretkesedett”.

Ekkor az SZDSZ-szel közös listáját kidoboltató Makay Zsolt jelentős politikai tényezővé válik a párt életében. A tisztújító gyűlésen nagytöbbséggel megválasztott fiatal politikus a párt elnökévé lesz. Új paradigmát kíván nyújtani: „húsz esztendőm eladom.”, előre a múltba. Meghirdeti az antallizmust, tagrevíziót, igazi konzervativizmust kíván, csak egy a kérdés: sikerülhet egy pártnak, akinek nincsen apja, se anyja, se istene, se hazája, se bölcsője, se szemfedője, se csókja, se szeretője?

A kérdés, hogy újjáépítheti e pártját JeSz-ként Makay vagy halált hozó fű terem gyönyörűszép szívükön még fennáll, de legkésőbb 2014-ben mindenre fény derül.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.