Tompos Ádám
Ha még nem járt Gyöngyöspatán, mindenképpen érdemes eljönnie! Így fogadja a település weboldala az odalátogatókat, amihez csak annyit fűznénk hozzá, hogy tényleg érdemes, mivel a község valóban nagyon szép, másrészt egy tudósítónak igazi aranybánya: van, aki regényt tudna mesélni a közelmúltbeli eseményekről, és van, aki bele is kezd annak lediktálásába. Ott voltunk, így láttuk.

Ha Gyöngyös felől közelítjük meg Gyöngyöspatát, vagy ahogy a helyiek mondják, Patát, akkor a Havason keresztül vezet az utunk: szépen megművelt földek, szinte hadrendben álló szőlőtőkék, amelyekben már csak egy-egy tócsányi belvíz áll. Ezek után nem meglepő, hogy maga a falu is olyan, hogy az ember szinte minden házon keresi a „Tiszta udvar, rendes ház” táblát, és ilyen környezetben az sem szokatlan, hogy előre köszönnek a vadidegennek is az utcán. Ám az elmúlt néhány héten annyi minden történt a faluban, hogy az események még ezeket a látványosságokat is háttérbe szorítják.

Szanyi és a Ku-Klux-Klan

Történt, hogy az árvíz levonulta után néhány roma család háza úgy megrongálódott, hogy kénytelenek voltak elköltözni völgyben (és a cigánysoron) fekvő házukból. A vöröskereszt segítségével egy falubeli házhoz jutottak volna, ám a jövendőbeli szomszédok aláírást gyűjtöttek ez ellen. Makacsul tartja magát Patán az a szóbeszéd is, hogy egy idős bácsi azért lett öngyilkos, mert megtudta, kik költöznek majd mellé. Ezt követően „költözött ide” a Szebb Jövőért Polgárőrség és jelentek meg a Betyársereg és a Véderő tagjai. A pattanásig feszülő helyzetet mi sem jellemzi jobban, mint hogy Szanyi Tibor szocialista képviselő egy telefonbetyárkodásnak bedőlve arról tartott sajtótájékoztatót Budapesten, hogy kettős kereszteket égetnek Gyöngyöspatán, ahogyan azt az Egyesült Államokban tette annak idején a Ku-Klux-Klan. Ekkor elkezdődött a félelem és a rettegés a helyi cigányság köreiben is, ma is zseblámpába rejtett sokkolóról, lelki terrorról beszélnek, de erről majd később. Mi azonban arról is meg akartunk győződni, hogy miért kezdődött az a bizonyos aláírásgyűjtés.

„Van probléma a cigányokkal, olyan 10-12 cigánygyerek csinálja itt a bajt, 13-14-15 évesek.” Mindezt Farkas László mondja válaszul, miután útbaigazítást kérek a polgármesteri hivatal felé és elmondom látogatásom célját. „Írni volna miről, az biztos” – mondja Farkas, aki készségesen segít: elmondja például, hogy a község két megállója közül a rosszabbikon szálltam le, mivel a hivatal Gyöngyöspata másik végén található. Úgyhogy mielőtt útra kelnék, bemutat Rácz Józsefnek, aki időnként alkalmi munkával – favágás, kapálás – bízza meg cigány származású alkalmi idegenvezetőmet.

Reflektor a pajtában

82 éves vendéglátóm azonban sarkosabban fogalmaz a romákról: kettejükben lehet bízni, a sógorában, meg benne, a többi csirkefogó – mondja Farkasra mutatva. Egy pillanat alatt a kertben találjuk magunkat, ahol szomorúan mutatja a a pajtára és a hátsó ajtó fölé szerelt mozgásérzékelő reflektort. „Szükség van rá. A múltkor is betörtek, elvitték a méregdrága traktoremelőmet. Tudtam, ki vitte el, ezért elmentem hozzá, közöltem vele, adja vissza, különben szólok a nyomozóknak. Egyből meglett az emelő, igaz, a végén még nekem kellett fél liter pálinkát és öt liter bort adnom, hogy visszakapjam.”

Ha pedig már szóba kerül a pálinka, meg is kóstoljuk, és itt jön elő Rácz Sándor regényes élete: elmeséli, hogyan bujkált az ÁVO elől a „TSZ-világban”, hogy miként járt pórul a privatizációval, és hogy hogyan magyarázták el neki a kommunizmus filozófiáját egyetlen mondatban: mostantól olyan világ lesz, hogy a vastagot vékonyítjuk, a vékonyat vastagítjuk. Őt – mondja Rácz – úgy megvékonyították, hogy egy takarítónőnek több a nyugdíja, mint az övé, ezt egészíti ki a gazdálkodással, amire – le se tagadhatná – nagyon büszke. Ezt követően mennünk kell, ám előtte a kert hátsó végéből megnézzük a híres-hírhedt Kecskekőt. A Gyöngyöspata mögött elterülő részt hívják így. Egy hegyoldalról beszélünk, ami annak nyomát mutatja, hogy valaha ugyan ott is szőlőt műveltek, de ma csak gaz és bedőlt falú présházak látszanak. Vendéglátóm szerint az ottani tulajdonosok hagyták magára földjeiket, mert a cigányok még a karót is ellopták, meg a pinceajtót is letörték. Mikor a polgárőrökre terelem a szót, közli, hogy lehet, hogy ők is, meg a Jobbik is jót akarnak, de szerinte sokszor nem jól teszik a dolgukat. A rendőröknek viszont örül. Némi malíciával teszi hozzá, hogy régen egy kutyás körzeti megbízott is rendet tudott tartani Patán, ma már ezt képtelenségnek tartaná.

Tunnyogás

Ennek megfelelően nem is egy rendőrrel találkozunk a községben. A benzinkúttól kezdve a cigánysoron át a „többségiek” utcájáig gyakorlatilag sehol nem lehet eltölteni Gyöngyöspatán negyedórát anélkül, hogy ne tűnjön fel egy láthatósági mellényt viselő rendőr, egy rendőrautó vagy csapatszállító. Úgy tudjuk, hogy a Száva Vince által kezdeményezett szombati demonstrációig mindenképpen maradnak, azután pedig mérlegelnek majd ottlétükről. Mindenesetre a sötétkék ruhásokat a romák is elfogadják, szemben a fekete ruhásokkal – ahogy ők nevezik a polgárőröket, amikor éppen nem gárdistaként emlegetik őket. Amúgy a rendőrök nem mutatóba vannak a községben: mikor Farkas László épp arról mesél nekem, hogy még a bicikliről is leszállítják néha, hogy fújja meg a szondát, akkor a szervek épp egy személyautót állítanak meg, csomagtartóját nem lehet lecsukni, feltekert drótkerítéssel és fémmel van tele.

Itt Farkas arról beszél nekem, hogy személy szerint mennyire utálja a lopást és mennyire becsüli a Rácz Józsefhez hasonló patai öregeket, akik – ahogyan ő fogalmaz – korukat meghazudtolva „tunnyognak”, vagyis dolgoznak kertjükben. Mikor megkérdezem, hogy a romák ezt miért nem teszik, nem tud válaszolni. Itt már csak egy balkanyarnyira járunk a cigánysortól, mikor Farkas Attilával találkozunk. Cigány származású ő is, panaszkodik a falut „megszálló” betyárokra ő is. Arról kérdezem, hogy vajon miért jöttek ide Patára ezek az alakulatok, mire ő úgy felel: valóban van a faluban 6-8 problémás roma fiatal, akik elkövetnek kisebb lopásokat és csínyeket, de a cigányok többsége dolgozni akar – mondja, és mindezt bizonyítandó elkéri telefonomat, hogy felhívja az egyik gyöngyösi hipermarketet, hogy nem tudott megjelenni reggel nyolcra, családi okok miatt.

Farkasék nyitott ajtaja

A cigánysorra érve a következő látvány fogad: szinte egész családok állnak az utcán vagy vályogházuk udvarán, kísérőm szerint a gárdistákat figyelik, mert még mindig félnek, pedig párosával járják a rendőrök az utcát itt is. Ifjabb Farkas János, a helyi cigány önkormányzat elnöke és édesapja, ahogyan ő mondja, a tiszteletbeli vajda látnak vendégül konyhájukban. Ugyan szóba sem kerül, de náluk nem csak szlogen, hogy az ajtajuk mindenki előtt nyitva áll: ezt szó szerint kell érteni. Ezért hármunk beszélgetése rendre egy-egy újabb szereplővel bővül ki, sérelmeikről számolnak be, telefonon mutatják a provokátoroknak tartott polgárőröket és betyárokat. Az eset olyan hatással volt rájuk, hogy azt fontolgatták: politikai menedékjogot kérnek Kanadától. Idősebb Farkas János később aztán diktálni kezd, szabályos közleményt fogalmaz meg, melynek lényege, hogy büszke arra a tartásra, amit a gyöngyöspatai cigányság tanúsított, elmondása szerint ugyan gyermekeik rettegtek, emberi mivoltukban alázták meg őket, megbélyegezték az egész közösséget, ám senki nem ült fel a provokációnak, és ezzel példát mutattak az egész világnak, ahogyan 21 éve, Marosvásárhelyen is. Magyarok vagyunk mi is, az Európai Unió állampolgárai – mondja –, akár a vérünket is adnánk a hazáért.

Fia beszámol arról, hogy valóban vannak a faluban, akik bűnt követtek el, ám nem kiemelkedő a bűnözés, és az elkövetők közül sokan már ülnek, vagy az ítéletet várják, ezért nem értik, mi szükség volt a falubeli felvonulásokra és megalázásokra, bekiabálásokra. Itt ismét az idősebb Farkas veszi át a szót, aki ezúton köszöni meg a kormánynak a védelmet és a biztonságot, ám később többedmagával hozzáteszi, hogy a rendőrök jöhettek volna előbb is, hogy megakadályozzák a felvonulást. A romák amúgy egy emberként állították, hogy a hevesi rendőrök úgymond lepaktáltak a radikális erődemonstráció résztvevőivel, biztonságot számukra a „pestiek” jelentettek. A „pesti” politikáról már nem ilyen jó a véleményük: hibásnak tartják a mindenkori cigány vezetőket, és meggyőződésük, hogy az akcióra azért volt szükség, mert parlamenti munkájának köszönhetően már Heves megyében is kezd népszerűségéből veszíteni a Jobbik. Farkas ezt azzal magyarázza, hogy az önkormányzati választások után egy radikális képviselő sem jutott be a patai testületbe, és hogy polgármesterjelöltjük is hetven szavazatot kapott.

E sorok írása előtt egyébként a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület közleményt adott ki, amelyben úgy összegzik patai tevékenységüket, hogy „a településen ott-tartózkodásuk ideje alatt nem történt a kisebbség kárára elkövetett lopás, betörés, garázdaság. A falu többségét alkotó lakosok kárára négy alkalommal történt lopás, amit a polgárőrök meghiúsítottak. A negyedik alkalommal a közelben járőröző rendőrök értesítésük után egy személyt állítottak elő a gyöngyösi kapitányságra”. Kiemelik, hogy alapszabályukban nincs szó politikai hovatartozásról, és hogy alapszabályuknak megfelelően segítettek az árvízvédelemben és a vörösiszap-katasztrófa idején is.

Új szögesdrót a régi kerítésen

Beszélgetésünk után az önkormányzati hivatal felé veszem az irányt. Konstatálom, hogy magyar címer van a tetején, ami azért megnyugtató, mert balliberális értelmiségiek arról írtak és beszéltek, hogy Gyöngyöspatán megszűnt az állam, mert oda a Magyar Köztársaság erőszak-monopóliuma. Erről is szerettem volna megkérdezni Tábi Lászlót, a község független polgármesterét. Ám csak a kulcsra zárt hivatalt találtam, mivel pechemre szerdán nincs fogadási idő. Viszont az egyik dolgozó résnyire nyitva a hivatal ajtaját elmondja: a polgármester úr egyébként sem nyilatkozik – és visszazárja az ajtót.

A buszmegállót célzom meg, közben pedig két dologra leszek figyelmes. A hegyoldalba fúrt présházakra, amelyek tavasz lévén még le vannak lakatolva, viszont színesre festve még úgy is mutatósak, hogy egyiknek-másiknak az ajtaja lóg, a fala repedezett, vagy az ablaka van kitörve. A másik pedig az, hogy néhány régi, rozsdás kerítés tetején új, szürke szögesdrót feszül.

Vaj a fejen

„Főnök! Főnök! Főnök!” Ezt már a hátam mögül hallom, hazafelé menet. Megfordulok, kiderül, hogy én volnék az „a főnök”. Kamaszok érdeklődnek, hogy jövök-e Patára szombaton is, mert akkor lesz Száva Vincéék demonstrációja, „ahol majd lehet fényképezni, meg minden”. Nemleges válaszom után pénzt kérnek, először cigarettára, majd kólára, majd még egy doboz cigarettára, végül húsra. Cserébe megmutatják az éttermet.

Ahol kiadós ebédem után kávé közben megtudom, hogy a Kecskekőnek pocsék a termőtalaja, van, aki ezért hagyta ott. Sőt akad olyan telek is, ahonnan a rég kihúzott karókat sem vitte el senki, ott állnak egy kupacban a mai napig. A rendőrök jelenléte viszont a közlekedésre is jó hatással van, és tőlük Patán tényleg csak az fél, akinek vaj van a fején. (MNO cikk)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.